Bővebb ismertető
Prologus.Tonio (Taddeo jelmezében, úgy a mint később a szindarabban megjelenik, a függöny elé lép.)Szabad? (Köszön) Tisztelt közönség! Bocsánatot,Hogy magamba' jövék ki. Én a prológ vagyok.A hajdani maskarákat hozván szinre a szerző,Élesztni vágyik némikép a mult szokásait.Ez okból küldött elétek.De most nem azt üzeni ám:"A könny, a melyet ont szemünk, hazugság,Gyötrődéseink, mindenféle jajunkNe bántsa szívetek."Nem; ma a szerző nem így tesz.Egy darab életet óhajt tárni elétek.Mert néki elve, hogy ember a művészS kell, hogy az emberi szíveknek írjon.A való az, a mi lelkesíti...