Bánk bán [antikvár]

A csillagászok évezredek óta észlelnek az égen egy csillagködfoltot, melyet Cassiopeia névvel jelöltek meg. Ha csupa csillagokból van is, mégis folt az az égen. A tizenhatodik században a világhírű csillagász, Tycho de Brahe egy este egy hirtelen támadt központi csillagot fedezett fel a Cassiopeia ködfoltjában: az égi test egyre növekedett, hónapok múlva versenyzett nagyságában a Jupiterrel, fényességében a Siriussal, ugy, hogy déli nappal is látható volt az égen. Azután a milyen gyorsan támadt, oly arányban el is mult. Bánk bánról elmélkedvén, jut eszembe ez a csillagtünemény. Ez sem mese, nem legenda: igaz történet. A magyar történelem egén is van egy ilyen csillagködfolt: II-ik Endre király koronás hitvesének, Gertrudnak meggyilkoltatása Bánk bán, a nádor által. Ennek a történetnek az alakjai is mind fényes neveket viselnek: vannak közöttük főispánok, bánok, zászlós urak, sőt egy magas állású főpap. És aztán maga a nádorispán: a királynak az országból távollétében helyettese: de ha megannyi csillagok is mind, a történet, melyet alkottak, ködfolt maradt a magyar nemzetélet firmamentumán, melynek elemzése nehéz feladat a multat vizsgálónak. Hogy a hős lelkű, a lovagias, a hűséges magyar nemzet főfő emberei összeesküvést koholjanak, melynek célja megölni a királynét! Hogy férfikéz gyilkot emeljen egy védtelen asszony ellen, akinek a homlokát a szent chrysma érinté, aki a szeretett királynak hitvese és Szent Erzsébetnek édesanyja, s hogy e rémtettet maga a király helyettese hajtsa végre, aki, ha gyilkolt, csak balkézzel szúrhatott, mert a jobb kezében a királyi pálcát szoritá!