Cid [antikvár]

A kiadói borító kopottas, kissé viseltes.
1636-ban volt a Cid bemutatója. A szerzőt viharos ünneplésben részesítették. Richelieu, a vaskezű kardinális, aki a politikai dicsőség mellett drámaírói babérokra is vágyott, féltékenységében ingerült támadást indított Corneille ellen. Sikertelenül! A közönség az Akadémia hivatalos becsmérlése ellenére megérezte, hogy a darab remekmű; és a francia nép mind a mai napig ünnepli, nemzeti drámájának tartja. Joggal! Hiszen nemcsak a színpadi mű ragyogó szerkezete, az erkölcsi erő megrendítő ábrázolása, a nagyszerűen épített monológok ékesszólása ragad meg mindenkit, hanem lángra lobbantja a nézőben vagy olvasóban a hazaszeretet nemes érzését is. Ezzel lelkesítette magát a francia öntudat történelme nehéz éveiben, úgy, ahogyan népünk is akkor köszöntötte a legdübörgőbb tapssal a Bánk bán-t, amikor függetlenségét fenyegette veszély.