Csalódások [antikvár]

Kisfaludy Károly (1788-1830) dunántúli földbirtokos fia, az osztrák hadsereg tisztje, majd bohém, nyomorgó festő Bécsben, Olaszországban és Pesten, amíg 1819-ben Tatárok" c. színműve váratlanul hatalmas sikert arat. Ezután egész pályáját a nemzeti küzdelmeket szolgáló literátorkodás szabja meg". Megalapítja és haláláig szerkeszti az Aurora c. évkönyvet, az eredeti magyar szépirodalom fejlesztésére; az Aurora köré tömöríti a legjobb fiatal írókat (Vörösmarty, Bajza, Toldy), a reformkor irodalmának későbbi nagyjait; megteremti az irodalmi élet modernebb formáit; főképp drámáival sokkal nagyobb közönséget hódít meg az irodalomnak, mint addig bárki más. Szépirodalmi művei közül legjelentősebbek elbeszélései és vígjátékai. A korai nemesi liberalizmus egyik irodalmi képviselőjeként szólal meg ezekben a művekben. A polgárosulás szükségességéről beszél realisztikus ábrázolásmódja, felvilágosult humanizmusa, a vidéki nemesi élet vígjátékaiban, elbeszéléseiben megjelenő ironikus, vagy szatirikus: bírálata. Haladó eszméi mellett nagyjelentőségű az a tény, hogy ő teremti meg a modern magyar színjáték nyelvét. Pár évtizeddel később Szigligeti Ede Kisfaludy Károlyra alapozza nemzeti színműírásunkat.