Csehov drámai művei [antikvár]

Gerince enyhén deformált.
Részlet a kötetből: Csehov dramaturgiája Anton Pávlovics Csehov azok közé az orosz írók közé tartozik, akiket Magyarországon - éppúgy, mint a nyugati országokban is - már régen elismernek. Fellépése még beleesett abba a nagy lelkesedés- és bámulat-hullámba, amellyel a mult század nagy orosz íróit a külföld fogadta. Igaz, ez az elismerés elsősorban Csehovnak, a novellaírónak (és főleg szatirikus novellák szerzőjének) szólt, de nem kevés jutott belőle Csehovnak, a drámaírónak is. Bródy Sándor folyóirata a „Jövendő" 1903 szeptemberében „szentpéteri levélben" számol be „Csehov új drámája" bemutatójáról. Ez a dráma: „A sirály". 1904 júliusában ugyanabban a folyóiratban Színi Gyula két Csehovdarabról („A sirály" és „Három nővér") ad együttes áttekintést és írását ezekkel a szavakkal zárja: „...kíváncsiak vagyunk, hogy mi következik utánuk. Lehet, hogy az orosz föld fogja szülni az új drámát, amely a rombolás helyén épít". Ám Szini Csehov drámáit még nem sorozza ezek közé az építő drámák közé, hanem ellenkezőleg „az ideálok lerombolásának műveletét" látja bennük. És kétségtelen, hogy a századeleji magyar kritikusnak valóban csak kíváncsisága fordul a várt és esetleg Oroszországból várt „építő dráma" felé; miközben a „rombolónak" hitt Csehovot dicséri, megmutatja, hogy a rokonszenve mennyire a destrukció felé vonzza.