Cseresnyés [antikvár]

Részlet a könyvből:"Kezdjük talán mindjárt azzal: egyremegy, dicsérték-e magyar sajtószerte Németh László új színművét, vagy gáncsolták, lelkesedtek-e érte, vagy haragudtak, esetleg még csak nem is haragudtak, hanem "napirendre tértek fölötte". Egyremegy, mert nem jó helyről nézték, nem megfelelő mértékkel mérték, tehát nem megbízható az eredményük, ha ilyen, ha amolyan is. Példán szeretném megmutatni, mit gondolok, ezt mondván, mert példány látszik szembetűnően. Való igaz, hogy Arany Toldija ereszkedően időmértékes verssorokkal kezdődik. Mintha - pásztor-tűz-ég-ősz- éjsza-kákon- -Messziről lo-bogva -tenger-puszta-ságon -Toldi- Miklós -képe- úgy lo-bog fel -nékem- majd kilenc-tíz ember-öltő régi-ségben.- Tagadhatatlan igazság ez, nem is tagadja Lehrer Albert óta senki. Mégsem lehet Arany Toldiját azzal megróni, hogy később már megromlottak ezek a pompás trocheusok és hogy a Toldi verselése ezért vagy hibás, vagy következetlen. Pedig igen hamar elromlottak, nyomuk sincs már - mondjuk - a második ének vége felé, hiszen például ez a négy sor már majdnem jámbikus, de semmiesetre sem időmértékes lejtésű: Azért -hogy sen-kinek -láb a-latt ne -legyek- -Nem bá-nom én -igen- akár- ma el-megyek - -Száz mér-föld a- világ -erre -is ar-ra is- -Nem bá-nom én- igen- elme-gyek én -ma is-. Hiába minden kifogás: A Toldi nem időmértékes vers, tehát nem mérhető időmértékkel. Akár "kijönnek" a sorai az idegen mértékegységben, akár nem, alapjában elhibázott lépés időmérték szerint mérni őket."