Csillagok és tölgyfalomb [antikvár]

1. Porta PORTÁS telefonál - Nem, azt nem lehet! Igen, ez az előírás. Betartjuk! De uram, értse már meg, ez nem szanatórium, hogy kétszer-háromszor lehet kijárni egy beutalót! Ide bejön az ember, és - Nem. Nem azt mondtam, hogy meghal! Persze, hogy van, aki itt hal meg! Akinek eljön az ideje az - De nem azzal a szándékkal hozzák be, hogy holnap haljon meg, ne a feleségnek kelljen lefognia a szemét! - Igen, vagy a férjnek! .Nem bontották le a házat. Nem is fogják lebontani! az idősek mindig újratermelődnek. Örökre állni hagyják. Igen, mint a nagytemplomot! Igen, jól tudja: összefüggünk: Ott adják az áldást, itt az ebédet! De, vacsorát is, természetesen. Ott a vigaszt, itt meg reggelit! De igen, igaz amit mondtam: nem adjuk vissza a vendégeket! Hétvégére lehet! Egy hétre is. Persze, hogy vissza! - Nem! Ha otthon hal meg, akkor nem ide kell hozni! Nem. Nem fog hiányozni az étkezési létszámban. Biztos. Ha otthon nem, biztos, hogy itt sem! Mennem kell! Bocsánat! Vége! leül - Nyolc óra sincs! Korán kelnek ezek a fizetésből élőlc. Aludhatott volna még egy kicsit! Alig ébredtem fel 2. A fiú jön PORTÁS Mit hoztál gyerek? Nyúzott a képed. Megint nála voltál ugye? FIÚ Papa PORTÁS Hagyd békén azt az asszonyt fiú! FIÚ Milyen asszonyt? PORTÁS Majd meglátod, nem lesz jó vége! Én is megégettem egyszer hasonlóval magam. Egy olyan, balkon farú nő, na, olyan, akinek oda teheted a csészédet, nem borul ki a kávéd! Kutyát legeltetett, megismerkedtünk. A tapasztaltabbak óvtak engem, hogy vigyázz! Ezek nagyon könnyen teherbe esnek - te meg a mélybe! De én nagyon oda voltam érte. Te, és valóban alig dőlt meg kávéscsészém! Soha nem esett le, ha rátettem! Azt hittem, ő lesz a királyném,