Don Quijote csodálatos feltámadása [antikvár]

Kiadói borítója kopottas, ragasztása sérült, a könyvtest kettévált.
„Az élet próza csak, az álom költemény" - mondja Braganza Ferdinánd, e drámai játék egyik szemlélő hőse, amikor levonja ennek a különös élménynek halhatatlan tanulságait. Lóránth László, az író, a költő nem mindennapi kísérletet folytat le szemünk előtt, mikor másodszor is életre varázsolja a „búsképű lovag"-ot, megnyitja az igazság kérlelhetetlen bajnoka előtt az érvényesülés útját, elhalmozza a siker kincseivel és fölviszi az élet csúcsára, ahol ki kell derülnie annak, hogy az emberi szellem nagysága és bölcsessége, amikor cselekedni kell, elbírja-e a korlátlannak látszó hatalom terhét. Nem, az ember itt, ezen a ponton, még a donquijotei értelemben eszményített ember is megtéved és elbukik. És nincs mentség, visszahull a porba. - „A por maradjon por, mit a szél visz, szitál" ... A költő képzelete előtt azonban nincsenek határok. Az a mély filozófia, amely e drámai képekből kiárad és amely kíméletlen őszinteséggel kiáltja ki az ember bűneit és tévedéseit, különlegesen maradandóvá teszi ezt a (technikailag bravúros, színszerűség s olvasmány szempontjából egyaránt becses értékű művet.