Dózsa [antikvár]

ELSŐ KÉP (Bolthajtásos terem a budai várban. A falakon arany csillagokkal hintett fekete kárpit jelzi a keresztény gyászt a nagy múltért s a babonás szorongást a jövőért. Mátyás palotája, már romlásnak indult, a fekete háttérben csuk az ajtókeretek kicsorbult márványa világít. A háttér közepén függönnyel takart erkély, az oldalablakok színes karikáin tompán szűrődik át a tavaszi reggel fénye. Mindkét oldalon ajtó.) (Ulászló magábaroskadva ül királyi székén. Mellette egyik oldalon az udvari orvos, a másik oldalon az udvari pap. A király puffadt, beteges külsejű ember, ritkás haja ősz, ruhája lompos fekete kámzsa. Sápadt ujjai közt olvasót morzsol. A terem jobboldalán, az ajtó közelében, nagy sárgaréz földgömb áll, a királyi gyermekek, a csúnya kis Lajos és az angyali Anna ezt forgatják kíváncsian. Oldalukon nevelőjük, Bornemissza.) Lajos: Budát mutasd meg... Anna: Az új világrészt inkább... Lajos: Nándorfejérvárt... Anna: Tulét, a világ végét... Lajos (mohón): Esztergomot... Tatát... Mohácsot... Bornemissza. Mohácsot, felség! Ezen a gömbön az egész világnak el kell férni, hogyan jutna hely ilyen nyomorult helységnek... Lajos: De én Mohácsot akarom látni... Bornemissza: Sok különbet láthat itt felséged... (Mesél.) Itt Laknak azok az emberek, akiknek akkora fülük van, hogy éjszaka a fülükkel takaróznak.. .. Anna (kacagva): A fülükkel! Bornemissza: Ez meg a darucsőrűek országa, akik háborúban csőrükkel nyársalják fel az ellenséget... Lajos (makacsul): De én Mohácsot akarom látni! (A vár alatt harsonaszó, lódobogás.) Anna: Lajos! Vendégek! Lajos: Trombiták! (Kézenfogva kiszaladnak.)