Drámák [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Jean Anouilh, a mai francia drámairodalom nagy öregje, egyik megújítója, sok világsikerű színmű szerzője, sok fejtörést okozott bírálóinak és rajongóinak. Kiről is van szó tulajdonképpen? A mai francia bulvárdráma egyik legigényesebb képviselőjéről? Az irodalmi értékű dráma franciásan könnyed hangú művelőjéről? Bírűlója-e a polgárságnak, vagy a védelmezője? Nihilista, peszsimista kispolgár vagy a tisztaság, a becsület, az őszinte érzelmek romantikus nosztalgiák fűtötte rajongója? Játkos szerző-e vagy borúlátó? Ez a hét dráma - az 1937-ben íródott Találka Senlisban című fanyar hangú vígjátékától kezdve az 1959-ben színre kerülő Becket vagy Isten beszülete című tragédiájáig - minden oldaláról bemutatja ezt az ellentmondásos, nagy alkotó erejű, kiváló színpadi technikájú szerzőt, aki a képzelet szabadabb szárnyalásával hol "rózsásan" és derűsen, hol "sötéten" és fogcsikorgatóan fogalmazza meg kikrázóan szellemes dialógusokban a második világháború utáni nyugati értelmiség kiábrándultását, csömörét, szívszorongató magányát és a tisztaságra szomjazó hősök és hősnők sokeres vagy sikertelen küzdelmét.