Drámák [antikvár]

Kiadói borító enyhén elszíneződött.
Bulgakov ​szinte mániákusan szerette a színházat. A közelébe akart kerülni, mindenáron. 1930-ban a szovjet kormányhoz intézett beadványára szerződtették segédrendezőnek a Moszkvai Színházhoz, ahol 1926 óta telt házakkal játsszák a Turbin család napjai című drámáját. Kitűnően ismerte a színpadot, évezredes hagyományait s a húszas évek avantgardista kísérleteit egyaránt. „Egészen különleges tehetsége van a cselekményszövéshez, állandó feszültségben tudja tartani a nézőteret, figuráit a cselekmény során bontakoztatja ki, és biztosan vezeti a nézőt a darab határozott, sőt kiélezett következtetéseihez” – írta róla Nyemirovics-Dancsenko, a korszak egyik nagy hatású újító-rendezője. Bugakov darabjai nem férnek el a megszokott színháztörténeti skatulyákban. Nincs kifejezetten groteszk, formabontó, pszichológiai vagy naturalista drámája- „Füytülök az elméletekre” – mondatja a Színházi regény hősével. Különös figurái bejárják a múltat, s elrepülnek a távoli jövőbe, de az emberiség gondjait viszik mindenüvé magukkal.