Egy mondat a szeretetről [antikvár]

Markó Béla (1951) a kortárs magyar irodalom egyik jelentős költője, aki a vers mellett az esszé műfaját is műveli. A rendszerváltozás utáni időszakban – mindmáig – az erdélyi politikai élet fontos szereplője. Markó Béla költői életművéből a prózaíró pályatárs Szávai Géza válogatta ennek a könyvnek a verseit. Szávai a kötethez írt utószavában elismeri, hogy kockázatos a vállalkozása, miként „bizonyosan kockázatvállalás Markó Béla részéről ebbe beleegyezni”. …Az ifjúkorukban kezdődött barátság a magyarázat e kísérletre, a „válogató” kamaszkorától olvassa a nála egy évvel fiatalabb, de akkor már publikáló Markó Béla verseit, és barátja költői pályájának alakulását azóta kíséri figyelemmel. A „lényegileg reprezentatívnak gondolt” hatvan vers Szávai Géza elképzelése szerint bármilyen nyelven képes megmutatni azt a (hatvanas!) költőt, „aki a mi sokszor használt mondatainktól rugaszkodik a virtuóz versbeszéd felé.” Ugyanakkor arra is bizonyíték ez az időrendet szándékosan mellőző válogatás, hogy nemcsak egy-egy versnek, hanem az életműnek is sokféle érvényes olvasata van.