Egyenletek [antikvár]

Az ismert írót ismerik az olvasók. Ha új könyve jelenik meg, abban is a régi írót, a régi "ismerőst" keresik, és meg is találják: ha önmagához képest újabbat nyújt, abban is meglátják az ismétlést, ha önmagát ismétli, abban is felfedezik ami új. Felfedezik régi erényeit, és örülnek, felfedezik régi hibáit, és bosszankodnak. Ha nem újít, talán érdeméül tudják be, hogy hű önmagához, ha újít, talán felróják, hogy megtagadta önmagát, vagy fordítva: felróják, hogy megrekedt, vagy ünneplik, hogy nem rekedt meg. Akár így, akár úgy, ismerik már, és csak viszonyításban, az új és a régi összevetésében találják meg a felfedeznivalót. Ismeretlen író első kötete: csupa újdonság, csupa felfedeznivaló. Új arcok, új hangulatok, új jelzők, új mondanivalók, - új világ, amit először ez az ismeretlen író fedez fel számunkra. Hogy úgy mondjam: felfedezzük, hogy mit fedezett fel. Nem véletlen, hogy az író-avató Forrás-könyveket olyan érdeklődéssel vesszük kézbe, hiszen az ismeretlennek a felfedezése izgalmasabb még akkor is, ha netán értékeivel nem éri fel a "rangosabb" ismertet.