Eljő majd az idő... [antikvár]

Részlet a könyvből:ELSŐ FELVONÁS. (Tágas terem hatalmas ablakokkal. Nagy bútorok, masszív asztal és székek, diófaágy. A falak csupaszok. Az ablakokat vastag függönyök takarják be. Az ablakok előtt tíz-tizenkét asszony szorong egymás mellett. Kíváncsi aggodalommal néznek ki. Debora Erasmus de Witt cselédi között áll; az egyik szolgáló a kis Dávidot tartja karján. Az agg Noémi egy széken ül, háttal fordulva az ablak felé, nyitott biblia fekszik előtte. Suttogva beszél a félelem, gyűlölet és vallásos fanatizmus hirtelen, hangos kitöréseivel. - Kívül trombiták és dobok egy katonai indulót játszanak.) Az asszonyok (kinéznek az ablakon). - Itt jő Szenachérib! - Itt jönnek a pogányok, a babiloniak! - Hallgassátok csak ezt a pokoli muzsikát! - Isten elhagyott bennünket! Isten nincs többé közöttünk! Debora. Nem, nem . . . Isten csak próbára tesz bennünket. A seregek Ura villám és földrengés közepette látogatja városunkat. És az ellenséges had eltűnik, mint egy éji látomány. Az egyik asszony. Isten reánk irányozta nyilait; rettegek haragjától.