Emős álma/A magyar sors/Becsülettel... [antikvár]

ELSŐ FELVONÁS. Erdő-részlet, háttérben egy-két feslett sátor. A szin baloldalán nyitott sátor belseje látszik; a sátorba a bejárás a színről van, benne egy állati bőrrel takart heverő látszik s mellette egy leterített fatönk. A sátorfalon fegyverek. 1. JELENET. Szabolcs és Keme. SZABOLCS (a heverőn fekszik): Még most is itt vagy ?! . . . Mit bajmolsz hát egyre még ? KEME (a fegyverek közt rendezgetve): Már semmit, jó uram! . , . Megyek ! (Meghajol és indul.) SZABOLCS (félkarra emelkedik és parancsolón): Megállj ! Miket beszéltél fogságomról itt elébb ? KEME: Azt, én uram, hogy sokszor emlegettelek, amíg ott messze voltál . .. SZABOLCS (lassan): Hej ! . . . Hosszú idő is volt nagyon !.. . (Visszadob) KEME: ... és hogy visszatérésedet csak bátyádnak köszönheted ! . . . SZABOLCS : Neki!... Neki!... (Feláll és indulattal.) Miért is nem hagyott a sorsnak ott ? ! (Járkál) KEME: Sorsodnak ? ! . . . Vaj miért ? !