Férjek iskolája [antikvár]

A nagy francia komédiaíró, Moliére (igazi nevén Jean-Baptiste Poquelin, született 1622-ben, meghalt 1673-ban), Shakespeare mellett talán a világ színpadi irodalmának legjelentékenyebb alakja volt. Műveinek örök értékét mi sem jellemzi inkább, mint az, hogy még korunkban is, közel három évszázaddal működése után, változatlan szeretettel fogadja a színházi közönség darabjait, ezeken a műveken egyáltalán nem látszik meg az idő múlása, frissek és elevenek ilyen hosszú idő múltán is.Nagyon egyszerű ennek a magyarázata: Moliére műveiben az örök emberi tulajdonságokat formázta meg, hol a derűs tréfálkozás, hol pedig a metsző gúny eszközével, az örök emberi gyarlóságokat állította a nevetés pellengérére. Mikor vesztheti el vajjon időszerűségét a "Fösvény" zsugori Harpagonja, az aljasul képmutató Tartuffe, a több darabjában szereplő szélhámos kuruzsló, vagy akár a "Férjek iskolájá"-ban látható önző és zsarnok öregedő szerelmes, akit a közönség igaz örömére kijátszanak a fiatalok?Ez a darab egyik legjellegzetesebb alkotása a nagy szerzőnek. Egyszerű és mélyenjáró témája, a legőszintébb emberi érzéseket tárja fel és közvetlenül hat minden egészséges ember érzéseire. A hozzáillő fiatalemberbe szerelmes leány szabadulni akar az öregedő kéjenc karjai közül - és merész igyekezete sikerrel jár. Ez a siker, az igazi, költői "happy end" tiszta örömöt kelt a nézőben, mert az élet felé törő fiatalság győzedelmeskedik a darabban a romlott erőszak fölött.