Furulyás Palkó [antikvár]

Van olyan szegénység, amelyben, amikor, ahol az arany kincstárnyi, de a lélek lapul, szűkül; nem tudni merre, hol tanyázik a keskeny kebelben, s a nevetés, a mindent megmozgató ritka vendég alig-ideig marad; s van a másik fajta, amelyben, amikor, ahol étel is alig akad, nemhogy arany! De Isten rendje, a szeretet, a bajban is derűt adó - mindig jelenvaló. A földi javakban szegény Palkó, amikor lehetősége érik - egy esztendős szolgálat után - hogy megalapozza gazdaságát, e világi gazdagságát, lemond arról. Hiszen nem a borjas tehenet választja munkája béréül, hanem a szépen szóló furulyát. E döntés miatt még szívbéli jóbarátja - az anyagba süppedt mindenkori közvélemény! - Bohóka is bolondnak tartja.