Garay János munkái [antikvár]

Részlet:Garay János Szegszárdon [Tolna-m.] született 1812. okt. 10-én, hol hasonnevű atyja kereskedő s a városnál árvák gyámja volt. Anyját, Valter Zsuzsánnát, a városi főbíró leányát, apja 1806-ban vette el, kivel igen boldog életet élt s 12 gyermekök közűl hat maradt életben; köztök a költő volt a legidősebb. a költő anyja kitünő házi nő s e mellett némi költői adományokkal megáldott asszony volt, a ki különösen szeretett gyermekeinek történeteket, meséket beszélni el s ezek és vidék történeti regéi voltak az ifjú János első oktatói hazánk történeti multjában; s később nem egy ekkor hallott eseményt vagy regét, mondát dolgozott fel műveiben. E költői lelkületű nő nemcsak Jánost, de másik fiát, Alajost is költővé tette némileg s jellemző adat, hogy 1826-ban, midőn a család nehéz gondok közé jutott, nevelőintézetet nyitott Szegszárdon, mely hosszú időn keresztül népszerű volt s midőn 1856-ban öreg férjével aranylakodalmukat ülték, Mayer István kiadta arczképét az István bácsi naptárában (1857) s ezüst babérkoszorúval tisztelte meg.János, a későbbi költő, szelid, csöndes, komoly fiú volt s szülei épen ezért egyházi életre szánták. Az I. latin osztályt Szegszárdon kitünően végezvén, Pécsre vitték a czisztercziek gymnasiumába. itt szintén a legcsöndesebb és a legjobb tanulók közé tartozott s a IV. gymnasiumot már mint első eminens végezte. Ez évben kezdett verselgetni is, de csak titokban s legfölebb anyját és nőtestvéreit avatta be titkába.