Bővebb ismertető
Egyetlen költészet sem türközi a kora- és hazájabeli osztálytagozódást és osztályellentéteket világosabban, mint egészen aranyszázadnak nevezett virágkoráig a spanyol. A nemesi és papi költészet kezdettől fogva élesen megkülönbözteti magát a népköltészettől. Az ellentétek formai viták alakjában jelentkeznek, de a lenéző és ingerült hang, amellyel a lovagi és egyházi rend költője igyekszik magát elkülöníteni a köznépitől, nyilvánvalóvá teszi, hogy a különbség gyökerei mélyebbre nyúlnak. A 13. század egyik ismeretlen verselője, egy Nagy Sándorról szóló eposz szerzője, önérzetesen hivatkozik formája (a mi Zrinyi-strófánkra emlékeztető "cuaderna via") magasabbrendűségére a népi énekesek parlagibb versidomaival szemben.