Hárman egy szoknyában [antikvár]

Álmodozzunk egy kicsit! Képzeljétek el, hogy minden iskolához saját színházterem is tartozik! Természetesen minden technikai eszközzel, felszereléssel, amire szükségünk lehet... Szép álom! Sajnos az is marad... Álmodozni azonban kell! Legalább a színpadon! Váltsuk valóra ezeket az álmokat! Együtt! Tornateremben, osztályban, aulában, művelődési házban! A mesékben majdnem lehetséges! hogy ezek a mesék valóban életre keljenek, ebben szeretnék segíteni... Egyszeri munka és pénz, viszont állandó munkaeszköz lehet számunkra a paraván. Nem a bábjátékoknál megismert formára gondolok! A rendelkezésünkre álló színpad, játéktér méretének megfelelő nagyságú, a keretes paravánt készítsünk! Kettőt, négyet, hatot...! A fakereteket zsákvászon színű, de annál kevésbé durva anyaggal vonjuk be! Ez - a semleges színnek tekinthető anyag - állandó háttérül szolgálhat díszletelemeinkhez. A bevont paravánokat - kettesével - zongorapánttal vagy zsanérral össze kell kapcsolni! így, kissé behajlítva, szépen megállnak, s a teret - szükség szerint - megtörik, felosztják. Gondoljunk arra az esetre is, amikor egyenes vonalú háttérre van szükségünk! A paravánok alatti kisebb talpak (vagy a mögöttük lévő kitámasztók) segítenek ilyenkor. A paravánokra rátűzhetjük, rálógathatjuk a díszletelemeket! Több mesejáték is az erdőben játszódik. Főként a városi iskolákban jelenthet gondot a cserepes (vagy a karácsonyfa tartójába állított) fa beszerzése. (Nagyobb kertészetek, parképítő vállalatok esetenként szívesen adnak kölcsön nagyobb ládába, cserépbe ültetett élő növényeket.)