Költemények, elbeszélések, színművek II. (töredék) [antikvár]

Részlet a könyvből:A magyar gazdasszonyok lapja túlélte első évét, s ez, mint hallám, lapoknál s gyermekeknél legnehezebb. Mielőtt összekötném, rendbeszedtem, s még egyszer átnéztem számait; közöttük egy tűnt föl, nem mondom, hogy hiba, de hiány mindenesetre. A gazdasszonyok lapjában írt mindenki, nagynevű írók s asszonyok, grófok, bárók, olyanok, kik mint az időszaki sajtó munkásai, a közönséggel naponkint beszélgetnek, s olyanok, kik a gazdasszonyok lapjában léptek föl először, s csak a czél szentsége által birattak arra, hogy gondolataikat kinyomassák; csak egy neme az íróknak nem jelent meg a lapok hasábjain eddig: - gazdasszony. Nem olyat értek, ki csak annak tartja magát, s kit udvariasságból néha úgy neveznek; ily értelemben valamint a férfinem csupa politikusból s pedig nagyból, ügy az asszonynem csupa gazdasszonyból, s pedig jóból áll, s tulajdonképen nem is a szép, hanem a gazdaságos nemnek kellene azt nevezni; - de értek oly gazdasszonyt, ki ne legyen semmi más, kitől e czímet ellenségei sem tagadhatják meg, s kinek legjobb barátai sem adhatnak más titulust, minthogy ő bizony szegény gazdasszony itt vagy ott; szóval gazdasszony, minő én vagyok, kit a cselédek ifjasszonynak neveznek, hogy az ő életében is legyen poesis.