László Szent király [antikvár]

Bevezető szavak A dráma szükségképp egyszerűsítő műfaj. Huszárvágásokkal teli. Némileg tán naiv forma is. Benne mindig kitörnék egy várból vagy betörnek valahová. Így ez a történelmi dráma is csak lényegét tekintve hűséges, kevésbé vagy alig a kronológiában, etc. A csaták sorrendjét, a sok születés-halál időpontját ne keressük benne A legendákat is alig érintettem. Ama történelemfilozófiámat tükrözi, amelyről igen régen tanúbizonyságot tettem. Sejtéseimet az adott korról ugyancsak beleírtam. Időszerűsége csupán annyi, amennyiben minden régi esemény valahol valamelyik új, más térben és időben mindig aktuális lehet. Bár rendelésre — édes szülőföldem ideáti része, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye önkormányzatának kérésére — íródott, örömest vállaltam, mert pontosan beleillett régi terveimbe: megírni az Árpád-házi Triptichont vagy trilógiát is, az „erdélyi" után. Ennek két darabja már a hetvenes, nyolcvanas években elkészült (Könyves Kálmán király, Vak Béla király). Ugyanakkor ez az inkább krónikás dráma, noha nem várjáték, beleillik ama vonulatomba is, amelyet annak idején Gyulától, Szegeden, Kőszegen és Eger városán át mind a mai napig nem szűntem meg művelni. Ahogy az építészetnek van organikus irányzata, úgy írtam én — a hetvenes évektől — vidékekre, várakra, helyi adottságokra történelmi drámát. Nyári mulatságra és töprengésre is. Ezt a műfajt nem utolsósorban azért találtam ki magamnak, hogy bizonyítsam: végül is minden vidék egyetemes és minden, ami egyetemes, egyben vidéki, helyi érdekű is. Glóbuszunk „vicinalitását" az univerzumban nem tagadhatja senki. Persze: a monumentalitás is nyűgözött, a nagy terek, a széles „esetvoaiás", hiszen íve van minden történelmi sorsnak. Végezetül: saját dokumentációs forrásaimon kívül jó segítséget kaptam dr. Németh Péter barátomtól, a nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatójától, aki a hozzáfér-hetőket mind megszerezte nékem. Ezúton mondok néki hálás köszönetet és nyilván — édes szülőföldem itteni felének a számomra megtisztelő és oly kedves rendelésért. Budapest, 1992. február eleje — május vége.