Legényélet [antikvár]

MONOLÓG.Tisztelt hallgatóim, a mint látják önökEgy ifjú gavallér áll itt szemök előtt;Külsőm tökéletes!... (csak a ruhát értem)Erre ügyelni kell annak, ki még nőtlen!S ha tudnák, mily unalmas ez az öltözködés!...De ha ezt nem tesszük, ránk az ördög se néz...Csakis ez tartja még mibennünk a lelket...Jaj de unalmas is ez a nőtlen élet!Szivemből meguntam e rideg életetA melyben az ember folyton szenved, eped...Rabszolgája lenni a kaczér hölgyeknek,A kik végül minket mindig kinevetnek.El is határoztam: megnősülök végre,De hiába minden, hajóm nem ért révbe.Szerettem egy lánykát, kedveset, bájolót,A mint megpillantám szivem tüzet fogott -Érzém, hogy nélküle élni már nem tudokLegjobb lesz, ha néki tüzesen udvarlok.[Gyorsan.]Sarkában voltam hát minden pillanatbanEgyetlen szavára tizet is ugrottamKisértem az utczán, hordtam csomagokatTuczatjával küldtem a remek csokrokat.