Liliomfi [antikvár]

Az átdolgozásról és a rendezésről Az átdolgozás - ellentétben a közhittel - nem a gyenge, hanem a jó darabok sorsa. A gyenge darabokat egyszerűen elfelejtik. A jó darabok viszont éppen, mivel kiállták az idő próbáját - sok-sok rendező, dramaturg kezén fordulnak meg: számtalan metamorfózison esnek át. Tegyük hozzá, hogy egy-egy eredeti színészegyéniség emlékezetes játékaival, híressé vált "nota bené"-ivel maga is kiveszi részét az utókor szándékos vagy szándéktalan átdolgozó munkájából. Talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy ahány emlékezetes Liliomfi-bemutató, annyi átdolgozás. A jelenlegi "új Liliomfi" tehát nem első e nemben - s bizonyára nem is az utolsó. Valami azonban megkülönbözteti elődeitől. Az eddigi átdolgozásokat elsősorban gyakorlati színházi szempontok sugallták: a drámai nyelv változása, a színpadtechnika fejlődése, a minden áron újszerűt, divatosat kívánó úgynevezett "művelt publikum" követelőző ízlése. A mi átdolgozásunkat viszont - bár gyakorlati céllal, gyakorlati színházi munka közben született - elsősorban elvi szempontok vezették. Azt kerestük: mi a Liliomfi bohózati konfliktusa mögötti valóság - s mit mond ez a valóság?