Liszt / Citera / A taposómalom [antikvár]

A címlapon ajándékozási bejegyzés. A lapélek kissé foltosak.
"...az erdélyi színházirodalmi indulás sem volt kilátástalan" - írta Tabéry Géza, a romániai magyar irodalom kibontakozásáról szólva, hangsúlyozván egy fontos - de mai köztudatunkba nem eléggé beépült - tényt: a drámai műnemben is megfogalmazódtak a kortárs ember alapvető sorsproblémái. "Bárd Oszkár valóban mély irodalmi értékű misztériumai kiiduláspontjai lehettek volna az egészséges erdélyi színpadi irodalomnak... Kaczér, Illés, Gara Ákos, Zsolt Béla, Gulácsy Irén, Karácsony Benő, Berde Mária és Indig Ottó próbáltak szerencsét inkább több, mint kevesebb siker jegyében az erdélyi színpadokon" - idézte meg tovább szerzőnk az eredeti színműírás hőskorát. E rövid, forrásértékű emlékezésből nagyon fontos következtetést vonhatunk le: Bárd Oszkár drámaírói művészetének elemzése modellértékű lehet a romániai magyar színpadi irodalom sajátos ismertetőjegyeinek feltárásában, ugyanakkor fel kell figyelnünk arra is, hogy stílusában, ábrázolási módszereiben sokszínű műfaji talajból nőtt ki.