Lumpáciusz Vagabundusz [antikvár]

BEVEZETŐNEK néhány irodalomtörténeti adat és egy-két szó erről az átírásról. Johann Nestroynak »Der böse Geist Lumpacivagabundus oder das liederliche Kleeblatt« című, immár klasszikus bohózatát kerek száztíz évvel ezelőtt, 1833 április 11-én játszotta először a bécsi Carl-Theater. A darabnak szokatlanul nagy sikere volt, a bemutató esztendejében 67-szer került színre, azután is évtizedekig számtalanszor játszották. Hamarosan lefordították másnyelvű színpadok számára is. Kedves műsor-darabja volt a magyar színpadoknak is. Nestroy a bohózat meséjét Kari Weisflognak »A főnyeremény« című históriájából vette át. Ez a história Weisflognak »Phantasiestücke und Historien« című novella-gyűjteményében jelent meg 1824-ben Drezdában. Nestroyt megelőzőn J. A. Gleich is színpadra vitte már ezt a témát, bohózata: »Szabó, lakatos és asztalos« címmel 1831-ben, a bécsi Leopoldstädter Theaterben, a szerző megnevezése nélkül került színre. Nem volt sikere. A kritika azonban megállapította, hogy a darab meséjében »van valami, amiből hozzáértő író jó darabot tudna csinálni.« Nestroy - a hozzáértő író - csakugyan »jó darabot« csinált belőle.