Mámor/Hattyúvér [antikvár]

A mult század kilencvenes éveinek elején Strindberg már európai hírű író volt, akinek fejlődését figyelemmel kísérte az egész művelt világ. Éppen ezért nagy feltűnést keltett, hogy öt éven át, 1892-től 1897-ig, semmitsem írt. Mintha váratlanul kiapadt volna költői tehetsége. Maga Strindberg, hatvan éves korában, 1909-ben, Egy lélek fejlődése című hatalmas önéletírásának új előszavában ezt írja erről az öt esztendőről: "Idegen országban éltem, felejtve és elfeledetten, teljesen belemerülve a természettudományokba, miután abbahagytam az írást, amikor 1896-ban fejlődésem oly korszakába jutottam bele, amelyet Interno-nak neveztem el. És ezzel a címmel jelent is meg 1897-ben az a könyvem, amely fordulóponttá lett életemben. A Legendák folytatása 1898-ban annak a pusztulásnak leírását, amelyet elszenvedtem, és amely folyamat után kirobbant az az erőszakos termékenység, amely azóta csaknem számtalan dráma, költemény és regény alkotásában nyilvánult meg."