Műveltség gyümölcse [antikvár]

A drámaíró Tolsztoj megismerésére kevés alkalmuk volt a magyar olvasóknak és színházlátogatóknak, pedig - amint Bernard Shaw-tól és Romain Rolland-tól Ambrus Zoltánig jónéhányan megírták - Tolsztoj drámáiban nem kisebb a mondanivaló gazdagsága és művészi szuggesztivitása, mint regényeiben és elbeszéléseiben. Három jelentős drámája közül csak az élő holttest című posthumus művét mutatják be Budapesten a Tolsztoj halálát követő évben, 1911-ben (az egész magyar sajtó felzúdulását kiváltó, hajmeresztő "átdolgozásban"), amikor Európa nagy színházait valóságos Tolsztoj-láz keríti hatalmába. Tíz évvel ezután Hevesi Sándor a Nemzeti Színházban elő akarja adatni A sötétség hatalmát, ezt a shakespeare-i izzású hatalmas paraszt-tragédiát, de az utolsó pillanatban a kezdődő "konszolidáció" kultúrpolitikusainak kívánságára le kell vennie a műsorról. Tolsztoj-drámát, a nagy íróhoz méltó előadásban, először a felszabadulás után - Tolsztoj születésének 125. évfordulóján - 1953 novemberében mutatnak be Budapesten, mégpedig a Műveltség gyümölcsét, amelyet akkor a színház elég szerencsétlenül Szellemesnek keresztelt el. Voltaképpen ekkor ismerhették meg nálunk szélesebb körben a drámaíró Tolsztojt, mert ezek a drámák könyvben is csak egy-két alkalommal jelentek meg. Tolsztoj nagyszerű szatirikus vígjátékának mostani kiadása Németh László mesteri fordításában lehetőséget ad, hogy azok is megismerjék Tolsztoj komédiáját, akik nem láthatták a budapesti bemutatót, és szép, hálás feladatra bíztathatja műkedvelő színjátszóinkat is.