Ostromlabirintus [antikvár]

I. FELVONÁS 1. JELENET Utca. jön KRISPIN és BRENTON. KRISPIN Mért ne? BRENTON Szórakozz már! KRISPIN Azt fogok is, ezután is. Mért, nem úgy lennénk idevágva, holtbiztos halálba, Hogy semmilyen megoldás nincs ránk? Jó, hát így nem is lesz! BRENTON Ja, ez akkor stratégia? A „Miért ne?" haditerv? í. KRISPIN jr^ Mi! haditerv, hogy itt hónapok óta így strázsálunk? t. Úgy szálljuk meg Barcelonát, épp csak a nép nem száll ránk; De igazad van: ez a város egy szent erődítmény, ^ S áhítattal átitatott hódolattal hódítjuk, !.; Szent elszántsággal szántjuk fel, becsüljük is, végsőkig; p . Ilyen szent nép nélkül még a császárt sem tisztelhetjük, f , Ilyen szent falak közt tartsunk csak császár-tiszteletet! g. Azért is vagyunk mind a papjainak felszentelve, ^ Rendben: akkor pedig legyen a jónép az orgona - ^ Nekem pedig ilyen szent csendben zenélni van kedvem! Olyan dalt játszunk le rajtuk, amilyet csak akarunk: ^ Visszhangozzon a falak közt, csak szent lehet, hadd szóljon!, , Ha már felkentek vagyunk: mért, jó hírt hozni sosem bűn, Szent emberek békések, a béke szent, és -BRENTON Hagyj békén!