Racine összes drámai művei [antikvár]

Engedje meg az olvasó, hogy ehhez a darabhoz nagyobb elnézését kérjem, mint a következőkhöz. Nagyon fiatal voltam, amikor megírtam. Néhány akkoriban írott versem véletlenül hozzáértő kezekbe került. Buzdítottak, hogy írjak egy tragédiát, s a Thébais tárgyát ajánlották. Ezt a tárgyat annakidején Rotrou már feldolgozta, Antigoné címen. Csakhogy nála már a harmadik felvonás elején meghal a két fivér. A folytatás szinte másik tragédia kezdete volt, merőben új bonyodalmakkal. Ő tehát egy darabba két különböző cselekményt sürített, melyek közül az egyiket Euripides dolgozta föl a "Phoeniciai nők"-ben, a másikat Sophokles az "Antigone"-ban. Beláttam, hogy a cselekmény kettőssége árthatott darabjának, mely egyébiránt tele volt szép részletekkel. Tervemet majdnem Euripides "Phoniciai nők"-ja szerint készítettem. Mert a Seneca-féle Thébaist illetően egy kissé Heinsius véleményén vagyok, s vallom, mint ő, hogy ez nemcsak hogy egyáltalán nem Senecától való, hanem inkább valami versfaragó műve, aki nem tudta, mi is a tragédia. Darabom végkifejlete talán egy kissé túlságosan véres. Valóban, mintha egyetlen szereplője sem akadna, ki nem hal meg a végén. De a Thébais is ez: az ókor legtragikusabb története.