És a holtak újra énekelnek [antikvár]

Ungvári Tamás könyvtárából. A gerinc élei kopottak.
A világhírű svájci drámaíró1945 januárjában írta ezt a darabját - az elsők között szólalt meg a háborús évek tanújaként a nagy világégésről. Huszonegy ártatlan túszt végeznek kis egy falucskában - aggokat, gyermekeket, asszonyokat, s ők énekelnek, míg egymás után eldördülnek a fegyverek. S mindig újra énekelnek, valahányszor csak lövés hallik, vagy valami igazságtalanság történik a földön. A másvilág gomolygó ködéből lépnek elő az alakok, a hangjuk térdre kényszeríti a gyilkosokat a számvetésre a győzteseket. Ez a rekviem a modern dráma új eszközeivel állít emléket a második világháború ártatlan áldozatainak.