Sorsok, ha találkoznak.../Laterna Magica [antikvár]

Részlet a könyvből: Kis tócsa volt ott a Bazár-szoros és Apáca-ucca sarkán. Dorogsági Kálmán tanár ur belelépett a cuppogós, kicsit kulimászszinű vizbe. Mikor kirántotta belőle lakkcipőjét, akkor rámeredt, szétnézett és megint tanácstalanul a cipőre. Látszott rajta, hogy azon töri a fejét, most mit csináljon? De csak kis percig tartott a tétovázása. Gyorsan befordult az Apáca-uccába. Két diák ment a háta mögött, azok, mikor befordulni látták, jelentőségteljesen néztek egymásra: - No, ugye mondtam, hogy odamegy! - mondta az egyik. - Hát persze, hiszen a dirinek ma laboratóriumi órája van. Ojjé! - felelte a kisebbik, amelyiknek az orra hegye furcsán görbült előre, mintha állandóan szaglászná a levegőt. A tanár ur végignézett a szép széles uccán. A gesztenyefák kétoldalt már elvirágzottak. A levelek fiatal zöld szinét enyhén aranyozta be a délutáni meleg nap. Délelőtt esett az eső és most tele volt a levegő illatos párával. Köröskörül a házak valami derűs verőfényt sugároztak. Könnyeken át mosolygott a nap. Dorogsági Kálmán nem látta sem a verőfényt, sem a derűt, sietett. Az ucca közepén lakott Jakucz hittantanár ur a Makovácz-házban, az uccára néző háromablakos szobában. Éppen arról volt nevezetes a Makováczház. A háromablakos szobáról és még arról, hogy éppen ama három ablak előtt gyújtották meg az első gázlámpát.