Szent Johanna [antikvár]

D'Arc Johanna, falusi lány, a Vogézek vidékén született 1412-ben; eretnekség, varázslás és boszorkányság miatt máglyán megégették 1431-ben; nagyjából rehabilitálták 1456-ban; tiszteletre méltónak nyilvánították 1904-ben; boldoggá avatták 1908-ban; végül beiktatták a szentek sorába 1920-ban. Ő a keresztény naptár legnevezetesebb harcos szentje, és a legfurcsább jelenség a középkor kalandos kiválóságai közt. Hitvalló, buzgó katolikus létére, aki ráadásul még keresztes hadjáratot is tervezett a husziták ellen, egyike volt a protestantizmus legelső vértanúinak. Azonkívül a nacionalizmusnak is egyik legeslő apostola volt, és ő alkalmazta először Franciaországban Napóleon realisztikus hadászati módszereit, szembefordulva korának váltságdíjakon alkudozó, játékos, lovagi-tornaszerű hadviselésével. Úttörője volt az ésszerű női öltözködésnek, s miként Krisztina svéd királynő két évszázaddal később, hogy ne is beszéljünk D'Eon lovagról, meg arról a sok-sok ismeretlen hősnőről, akik férfinak álcázták magukat és beálltak katonának vagy tengerésznek, Johanna sem törődött bele, hogy a nőknek szánt sors legyen az osztályrésze, hanem férfiruhát öltött és férfiként élt és harcolt haláláig. Minthogy mindezekben sikerült is kitűnnie, és sikerült olyan erőteljesen érvényre juttatnia egyéniségét, hogy Európa nyugati felében hírnévre tett szert, mielőtt még betöltötte volna huszadik esztendejét (igaz ugyan, hogy a huszadik születése napját sohasem érte meg), egy csöppet sem meglepő, hogy bírái máglyahalálra ítélték, hivatalosan olyan főbenjáró bűnökért, amiket mi ma már nem büntetünk ilyen szigorúan, valójában azonban a viselkedése miatt, melyet manapság nőietlennek és tűrhetetlenül önhittnek neveznénk.