Szenvedély [antikvár]

(Kicsiny terrasz, a háttérben kert.) Nikolai. No, tíz az óra. Bújjanak már az ágyba. El lehetnek törődve. Moszkvától ide vasútazni. Hozzánk, az Isten háta mögé. Mi valósággal föl vagyunk izgatva az örömtől, hogy eljöttek végre! Mi itt Larisszával nagyon unatkozunk. Azaz, hogy én nem is. Ugy el vagyok foglalva egész nap, estére meg annyira elfáradok, hogy elalszom járás közben. Szegény Larissza sokat van magában. Egyedül, csaknem mindég egyedül. Larissza. Oh, én nem unatkozom . . . Nikolai. Látom, mit csinálsz... egyik sarokból a másikba ülsz. Vjereszov. Egyáltalán nincsenek ismerőseid? Nikolai. Vannak, de milyenek. Micsoda ismerősök, barátom! El-el jön hozzám a körorvos, egy súlyosan nyomasztó ember.