Versek, prózai művek, egyéb írások [antikvár]

Részlet a könyvből: ÖNÉLETÍRÁS (jellegű) (személyes/kedő?/adatok, adalékok, megjegyzések - és: tények) A Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság fennállásának 15. évfordulója közeledtével, 1993. decemberi fiziológiai és lelkiállapotom szerint (hajnalonként, délelőtt és késő estéken) Csikász István vagyok. Nincsenek véletlenek, vagy ha vannak, akkor azok nem azok. Sorsunkat még születésünk előtt vállaljuk, úgy kell nekünk és a hozzánk tartozóknak. 1933. június 13-án, az ikrek havában születtem abban a Zala megyei kisközségben, melyet úgy hívnak, hogy Kehida, és Deák Ferenc, Széchenyi István, valamint a Hertelendy-família birtokán terül el, ősi település, jelentős történelmi kötődésekkel. Kisfiú koromban úgy cirógattam a Kúria falait, hogy Vörösmarty Mihály ujjlenyomatait kerestem, tapogattam, szellemét idéztem. Apám a Zalaegerszegi Közkórház szülész-nőgyógyász orvosaként települt ki még 1931-ben e kisközségbe körzeti orvosnak. Tizenegy gyönyörű község tartozott hozzá. Hárman vagyunk testvérek, szüleink nem élnek. Őseim apai oldalon Balaton-felvidéki gazdag szőlőbirtokosok, de alapvetően mindannyian kiváló kézművesek Szentkirályszabadjáról, Almádiból és Veszprémből: asztalosok, lakatosok, pékek, korcsmárosok, vendéglősök - feltörekvő polgári típusú emberek voltak. Anyai oldalon nagyapám rimaszombati tót - (szlovák?) - lakatosmester, bányász, majd molnár, később malomtulajdonos gazdag ember lett Hajdúdorogon. Nagyanyám hajdú. Anyám műtősnő volt a Rókus Kórházban. Apám családjának kutyabőrös nemesi levelét - hosszú előnévvel és kötőjeles névösszetétellel - én őrzöm. Nagyon erős családi hagyományok és nemzeti elkötelezettség jegyében nevelődtem - s ez mind a mai napig meghatároz. Nem sajnálom és nem bánom. Kiemelkedő oldalági nagybátyám volt a századvég és e század elejének fiatalon meghalt szobrászművésze, a Zala megyei Csáford községből származó Kisfaludi Stróbl Zsigmond kortársa és barátja: Csikász Imre, a brüsszeli világkiállítás aranyérmese. Művei köztereken, a Margit-szigeten és a Nemzeti Galériában láthatók, Veszprémben emlékháza, róla elnevezett galéria és utcanév tanúskodik arról, hogy megbecsülik emlékét.