Vörösmarty Mihály összes drámai művei II. (töredék) [antikvár]

Részlet a műből: ELSŐ FELVONÁS (MEZEI LAK TÁJA) REMETE, DÖRA, LENKE REMETE Cselédim, én megyek. — Csend van megint Mindenfelé a rég zajos hazában. Gábor letette már a koronát, S .a béke szent galambja, félve bár, Leszáll körünkbe és tanyát keres. A harc kemény szolgája, mely imént Kártékonyán csaponga, visszatér Családihoz s hajléka tűzhelyénél Törvényt s nyugalmat kénytelen becsülni. Őrizzen isten! nincs már annyira Szükségtek férfi ótalomra; s engem Rég várnak bérceim, hol megtanultam, Elzártan élet s indulat zajától, Lelkemnek élni, mely az istené, S nem e tetemnek, mely a föld pora. Megáldjon isten! éljetek nyugodtan. PÖRA Ah, istenem! mi félelem lesz az, Magunknak lenni ily rideg helyen LENKE Bizony! mi félünk ily magányosan. REMETE Nyugodjatok meg távozásomon, Nem tarL soká; de most már menni kell. LENKE S mit hozsz nekem, ha ismét jősz, atya? REMETE Mit hozhatok mást, mint csak magamat? De mégis mit kivánnál? LENKE Egy füvet. DÓRA Ahá! te dőre, mit csevegsz megint? REMETE S miféle fű az, melyet úgy kívánsz? LENKE Sokan nevezték látatlan fűnek, |