Vörösmarty összes munkái IV. (töredék) [antikvár]

Részlet a Jegyzetekből:Vérnász. Vörösmarty e tragédiájával a magyar akadémia első, 1832/3. évi, drámai jutalmára pályázott; arra nézve, vajon 1832-ben vagy 1833-ban irta-e, nincs más adat a Toldyénál, ki a Vörösmarty Minden Munkái kiadásában 1833-t ir, mit én is kénytelen voltam elfogadni. Minthogy azonban Vörösmartynak 1833. mart. 24-re már be kellett adnia pályamüvét, nagyon valószinű, hogy jó részét 1832-ben irta s 1833-ban csak bevégezte. Tiz pályatársa közt a Vérnász nyerte a száz aranyos jutalmat. Birái voltak: Fáy, Schedius, Döbrentei, Bajza, Kállay, Schedel (Toldy), Szemere. Az akadémia második ünnepélyes közülésén nov 10-én 1833 e következő titkári jelentés olvastatott fel a pályázás eredményéről: "Minekutána azon tiz szomorújáték, mely egy-egy jelmondattal czimezett s az iró nevét pecsét alatt tartó levéllel érkezett be, a jutalomhirdetésnek azon kikötésére vetett figyelemmel olvastatott volna el, hogy a dijt csak olyan nyeri, kinek munkáját a társaság vagy igen figyelemre méltó egésznek, vagy épen remeknek vallhatja; a Vérnász cziműt találta a társaság főfigyelemre méltónak, a 100 aranyat ennek itélé a következő inditó okokból: minthogy a charakterek változatossága s nagyobb rész hű kifejezése, a külön indulatok való és érdekes festése, szerencsés alkotás, hő poetai szellem, mely az egészen elömlik, dagály nélküli szép dictió, tiszta nyelv és verselés azt nem csak eddigi szomorújátékaink közt első helyre érdemesitik, hanem játékszini sikert is igérnek...