A varázsecset és az elvarázsolt festmények [antikvár]

Pinnae, f7>l1.Ügyetlenül botladoztak előre az erdő sűrűjében a kiálló gyökerek között. Fehér ruhájukat megszaggatta a szúrós bozót, testüket apró, vérző karcolások borították. Az erdő mintha be akarta volna kebelezni őket. A vékony ágak csontos karmokként nyúltak utánuk. A lombkorona sötéten borult föléjük, elrejtette a reményt adó teliholdat.A vén olajfák és szél tépázta fenyők között, a domb tetején Artemisznek emelt szentély magasodott. Az éjszaka homályában is jól kivehetőek voltak a karcsú, fehér oszlopok és az őzeket ábrázoló dombormű a homlokzaton.Artemisz szentélye menedék az ártatlanok és üldözöttek számára.A fiú olyan szorosan fogta a lány kezét, hogy görcs állt az ujjaiba. Húzta-vonta maga után, egy pillanatra sem álltak meg, s nem mertek hátranézni üldözőjükre.Amikor a fiú a fáradtságtól megtántorodott, és megbotlott egy gyökérben, melyet az évszázados moha teljesen belepett, a lány feléje nyújtotta a kezét.A fekete köd körbezárta őket. Rátelepedett a tájra, beburkolta az ősöreg fákat, elnémította az erdő neszeit. Nem volt hová futni előle.A fiú és a lány nem engedte el egymás kezét. A rájuké.fTTyTS