Egy magyar fiu Kongóban [antikvár]

Részlet a könyvből: Búcsú a szülőföldtől Milyen különös az élet!... Néhány nappal azelőtt még alföldi kis szülővárosom porát tapostam, s most Páris fényárban úszó utcáit járom, mint az Afrikai Útépítő Társaság mérnöke. Néhány évvel azelőtt végeztem el a műegyetemet és az volt a tervem, hogy megtelepszem szülővárosomban s csendes, békés nyugalomban élem le életemet; de a sors másképpen határozott. Egy szép napon Franciaországban lakó nagybátyám váratlanul értesített, hogy az Afrikai Útépítő Társaság - amelynek ő az egyik főrészvényese - mérnököt keres és aziránt érdeklődött, nem volna-e kedvem a belga Kongóban munkát vállalni. Úgy ért nagybátyám levele mint derült égből a villámcsapás. Sohasem jutott eszembe, hogy hazámból kimozduljak; nem vagyok kalandvágyó ember, szeretem a csendes magányt. De nem sokat tépelődtem. Elfogadtam nagybátyám ajánlatát, a társaság pompás fizetéssel kecsegtetett. Nem kockáztattam semmit. Jelenlegi állásom keveset jövedelmezett, éppencsak hogy szűkösen megélhettem belőle. Elég jól beszélek franciául, németül, s így semmi akadálya sem volt az utazásnak.