Jancsi és Juliska [antikvár]

Részlet: Sem itt nem volt, sem ott nem volt, az Óperenciás tengeren is túl volt, de mégis inkább egy nagy-nagy erdő mellett, élt egyszer egy szegény favágó, annak felesége és két gyermeke. A fiúnak: Jancsi, a kislánynak Juliska volt a neve. Egyszer szörnyű nyomorúság szakadt az országra. A szegény favágó semmit sem keresett, a betevő falatjuk is fogytán volt már. Este, mikor lefeküdtek, hiába forgott-forgolódott az ágyában, a gondok miatt csak nem tudott elaludni. - Istenem, Istenem, mi lesz belőlünk? - sóhajtotta. - Mi lesz ezekből a szegény gyerekekből? Holnapután már kenyeret sem adhatunk nekik! Hallja ezt a felesége, azt mondja rá: - Mondok én valamit kigyelmednek ! Holnap kora reggel kivisszük a gyerekeket az erdőbe, ahol a legeslegsűrűbb. Ott majd tüzet rakunk, mindeniknek adunk egy darab kenyeret, aztán otthagyjuk őket. Meglátja kend, sohasem találnak haza ! Igy beszélt az asszony, mert, hogy el ne feledjem, mostohaanyjuk volt a gyerekeknek. De az ember nem akarta szavát fogadni.