Szív [antikvár]

Kedves gyermekeim! (A fordító előszava)Az a nagy író, aki ezt a gyönyörű könyvet írta számotokra, 1846 október 21-én született Oreglia (ejtsd Orellya) olasz helységben. (Nevét így kell kiejteni: De-Amícsisz, nem pedig Amiczisz.) Katonának készült s elvégezte a modenai katonaiskolát, belépett a rendes hadseregbe; pár évig szolgált s egyebek közt résztvett az 1866-iki osztrák-olasz hadjáratban, amikor főképpen a Custozza melletti nagy csatában hősies bátorságával igen kitüntette magát. Már katonatiszt korában kezdett irogatni, a hadi életből merített remek rajzaival mindenfelé csodálatot keltve. Olyan színesen, olyan eleven tollal tudta festeni e nemes pálya örömeit és szenvedéseit, mint még ő előtte senki. 1870-ben, mikor az olasz egység nagy munkája Rómának elfoglalásával be volt tetőzve, megvált a szolgálattól, hogy egészen az irodalomnak éljen. Sokat utazott, bő anyagot gyüjtve világhírű útleírásaihoz, melyekkel Spanyolországot, Londont, Hollandiát, Marokkót, Konstantinápolyt, Párist külön-külön könyvekben rajzolta; majd meg átkelt egy kivándorló hajón Dél-Amerikába és ezt az útját is elbeszélte egy csodaszép könyvben, melynek címe: "Az óceánon", s amelyből megkapó részleteket fordított le Tóth Béla, a "Magyar Könyvtár" 8-ik számába. Nagyon szép, bölcs munkát írt a Barátságról is, melyben ezt az érzést minden oldaláról megvilágította, egész seregét mutatva be a jóbarátok sokféle fajtáinak. Az iskola iránti szeretete diktálta neki "Egy tanító regénye" című könyvét, melyben mélységes költészettel dicsőíti a népoktatók tövises pályáját, s ugyanez a vonzalom sugallta "Tanítók és tanítónők" című elbeszéléseit is, valamint azt a sok szép beszédet, melyet iskolai ünnepeken tartott s aztán könyvbe is kiadott. Sok egyébbel is növelte írói dicsőségét, nemcsak prózai, hanem verses munkákkal is, melyekben ugyanaz a nemes, gyöngéd, érzékeny lélek szólal meg, amely minden könyvét oly bájossá teszi.