50% szerelem [antikvár]

Részlet a könyvből: - Tizenöt - szólt Lewis. A reggeli lapok ködös időt jeleztek s a tenger felől sűrű csapadékot. Cáfolatul a reggel, kissé megkésve bár, de a legtisztább eget rögtönözte. Párizs platánjai tovább is eleget tettek őszi kötelességüknek: még el sem söpörték leveleiket, már újra kellett kezdeni a söprést. - Tizenöt meg tizenöt, harminc - folytatta Lewis, egy kétszeresen megcsavarodó szakállt pillantva meg, amely szomszédja császárszakálla mellé lépett, a generális mellé, akinek minden mondata azzal kezdődött, hogy: „tiszti becsületemre"... Ez az első temetés volt a nyári vakáció óta; még senki sem ért rá, hogy rossz színben legyen. A jelenlevők kemény gallérban, gyászruhában; az arcuk naptól kicserezve, a kezük lesülve. Amig a feketebajszos temetési szolgák lekopasztották a ravatal kedvéért a halottaskocsit s egymásután becipelték a templomba az agyonszalagozott koszorúkat, egymásután mindezt az élővirágból gyártott részvétet, az orgona, mint valami részeg és mélabús tengerész kezében a harmónika, belebocsátotta a kárpitokba, a boltozatok alá, sőt még az uccára is kiengedte a széltől megtépett hangmonstrumait.