Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Dezséry hirlapiró levele a „Nemzeti Híradó" szerkesztőségéhez.
Tisztelt szerkesztő ur!
Ne vegye rossz néven, hogy még eddig semmi hirt nem adtam magamról. Hiszen pihenni jöttem ide, kipihenni azt a lázas életet, mely mindnyájunkat fölemészt. Egy ideig ment csak valahogy. Pihentem. Itt nincsenek tótok, akik az állványról lepotyognának, nincsenek exotikus fejedelmek, akik keresztül utaznának s nincsenek gyárak, melyek explodálnának, szóval nincs semmi szenzáczió.
Ott merengtem órákon át a fenyvesek között s azon vettem észre magamat, hogy olykor a holdvilágot lesem. Kicsi hija, hogy verset nem irtam. (Ugyan mit szóltak volna hozzá, ha véletlenül egy nyaláb lyrai verssel állitok be a szerkesztőségbe?) Brr, milyen gondolat! . . . Szerencsére felülkerekedett bennem a józanabb elem s elfogott a vágy a nyomdafesték után.
Kedves szerkesztő ur, hisz az borzasztó, hogy az ember egy hétig ne lássa nyomtatva a saját tudósitásait! Nem állom ki tovább. Ime, itt küldök egy fürdői levelet. Kérem, adja ki minél előbb, mert érzem, hogy amig nyomdafestéket nem szagolok, vége a kurámnak...