Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Nem olyan este volt, hogy rendes emberek sétára válalkoztak volna a Putney Commonon keresztül. Szeles idő volt, a hideg átszüremkedett még a béllelt kesztyűn is. Olyan sötét volt amellett, hogy hiába égtek a lámpák - meglehetős távolságra egymástól - a dombon, azért Larry Graeme mégis kénytelen volt villamos zseblámpáját használni, valahányszor útkeresztezéshez ért, mert különben megbotlott volna a gyalogjáró szélén. Elég kényelmesen ballagott hosszú felöltőjében és sárcipőjében, bár jókora esernyője inkább terhére volt, mert nehéz volt tartani és a szél mégis alája verte az esőt. Egyik szélroham után, amely csaknem kifordította, össze is csukta.
- Egy kis eső az ember arcán jó az egészségre - mondta magában derűsen. Megnézte világító karkötő-óráját. Néhány perc hiányzott még a félórához, már pedig a „Nagy Cimbora" változatlanul pontos ember. Hitvány, de pontos. Larrynek már volt dolga a „Nagy Cimborá"-val és megfogadta, hogy soha többé szóba nem áll veled.