A diadalmas esztendő I-II. [antikvár]

A CÁRI HADSEREG hadnagya, Vaszüij Danilovics Dibics, német hadifogságból tartott hazafelé, a Volga melletti Hvalinszk városkába. A fogolycsere Németország és Szovjet-Oroszország között már régen folyt, de Dibics, aki egyre a cserefoglyok közé igyekezett jutni, mindig kimaradt a kicseré-lendők névsorából. A fogolytáborból kétszer is megszökött. Másodszori szökése után Königsteinba, egy régi szász erődbe csukták. Ebbe a fegyelmező börtönbe zárták a visszaeső szökevény hadifogoly tiszteket. Évtizedekkel előbb, 1849-ben Königsteinban volt bebörtönözve Mihail Bakunyin, akit a drezdai felkelés vezetésével vádoltak.A foglyok, s különösen a franciák, hódolattal emlékeztek meg Bakunyinról, a fékezhetetlen orosz lélekről, amelyből erőt merítettek a kegyetlen börtön-rendszer elviselésére.Dibics csak 1919 tavaszán került egy csere-csoportba, de szerencsétlenségére vérhasban megbetegedett, kórházba szállították és ott majdnem be is fejezte számadását az élettel. Utóbb a Vöröskereszt Lengyelországon keresztülmenő betegcsoportjába osztották. Egész úton függőágyban feküdt. A vesztegzár után Baranovics felé engedték tovább menni. Szédülve, alig állva a lábán, érkezett Szmolenszkbe, ahol egy hétig kórházban tartották és csak aztán engedték útjára.Az állomáson a türelmetlenségtől őrült, dühöngő tömeg közé került. Az emberek, mint a tébolyultak,, a szó szoros értelmében a cók-mókjuk körül keringtek. Dibics akaratlanul is elnevette magát. Eszébe jutott, hogy négy évvel ezelőtt mint huszonhárom éves, egészséges zászlós indult a frontra, egyetemi pajtásai kisérték a vonatra, ölelgették, csókolgatták ésréüyin: Diudulmas tS3tntlí 1. i^