Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
ELSŐ KÖNYV.
I. Hatalmas meleg volt. A nap szinte szétcsattant, szikrázott és égetett s oly bőven ontotta az égi tüzet, hogy az emberek, de különösen a papok, majdnem szétolvadtak.
Dékány nagytiszteletü ur, a maga rusztikus magyaros kálvinista módján keményen oda is mondogatta:
- A 'stenit ennek a melegnek . . .
A felesége rápillantott, hogy törülgeti magáról vastag markába szorított kendővel a vizet. Valahányszor egy-egy ilyen nyers szót hallott tőle, mindig végig sajgott az egész lelke, szinte fizikai fájdalmat érzett. Pedig már megszokhatta volna husz év óta.
- Csak má jönnének, üssön beléjük a szöszménkő, - tréfált kissé szelídebben a pap, - hogy má mehetnék dógomra. Minden perc elveszett, mig ott nem vagyok a bitangok mellett, a zsebemből lopják a pénzt.
- Hová siet apuka? - libbent ki friss, szélesre nyíló szájjal, kicsattanó piros arccal a lánya.
- Ki ebbül a melegbül a mezőre.
- Ott még melegebb van, apuka!