Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
A dolog úgy kezdődött, hogy Pucci, a fehér kakadú, gyanakvó pillantást vetett rám csillogó, fekete szemével, közelebb somfordált és a karomon áthajolva mohón figyelte, mit írok. Mintha abban, amit írtam, gyanúja igazolását látná. Féloldalt hajtotta a fejét, tollai enyhén felborzolódtak és sokatmondó tekintettel követte tollam mozgását, amint kitöltöttem a bejelentőlapot. A szálloda igazgatója nyújtotta át a lapot, amelynek szövegét két nyelven nyomták: angolul és franciául. Gyorsan kitöltöttem a rovatokat. Kelt: 1933 november 29. Vezetéknév: Sundean. Keresztnév: Jim. Lakhely? Itt pillanatig haboztam. Nem akartam Moszkvát beírni. Egyrészt gyűlöltem, másrészt pedig nem is pontosan onnan jöttem, hanem valamivel északabbról. Több lehetőség között ingadoztam. Válasszam Csikágót, New Yorkot vagy Denvert? A bejelentőlap az «állandó lakhely»-re volt kíváncsi. Állandó lakhelyem pedig nem volt. Minthogy azonban a kakadú fekete szemével várakozásteljesen nézett rám és a kövér, barnabőrű igazgató is észrevette már habozásomat, döntenem kellett. New Yorkot írtam be. Foglalkozás: mérnök. Honnan jöttem: Berlinből.
A kakadú bedugta csőrét a szárnya alá és erélyesen vakaródzott, de rögtön kirántotta, amikor átadtam a bejelentőlapot és beírtam a nevemet a vendégkönyvbe is.