A Föld [antikvár]

Részlet a könyvből: "A kék vászon vetőkendőt dereka köré kötve, János baljával nyitva tartotta a hasadékot; jobbjával minden három lépésnél egy-egy maroknyi gabonát meritett belőle és ivalakban szórta el a földön. A legény nehéz csizmái benyomultak a talajba és a zsiros anyagot tovaczipelték magukkal; minden dobásnál azonban a szerteszóródó vetőmagvak közt átcsillámlott egy régi katonazubbony zsinórzata, melyet a vető viselt. Testének ingadozó mozdulatával lépdelt a szántóföldön végig; mögötte vonult a kétfogatu ekevas, mely eltakarta a magvakat. Szabályszerüen ismétlődő ingásokban pattogott a kocsis ostora a lovak feje körül. Az alig ötven holdas föld miatt Hourdequin, a tanya tulajdonosa, nem tartotta érdemesnek, hogy másutt dolgozó vetőgépet idehozza. János, ki most délről északnak mérte végig a területet, ily módon ép átellenében volt a két kilométernyi távolban lévő gazdasági épületeknek; a szántó szélére érve, egy pillanatra megpihent és onnan tekintett körül."