A föld [antikvár]

Részlet: "János, ezen a reggelen, balkezével nyitva tartotta hasa elé kötött kék köténye zsebét, jobbjával minden három lépésnyire kivett egy maroknyi gabonát és széles mozdulattal szórta el maga mellett. Teste ritmikusan ingott, nagy, durva cipői kivájták és magukkal vitték a kövér földet, miközben minden egyes dobásnál, a folyton repülő szőke vetőmag között, felvillant két piros zsinórja katonai zubbonyának, amelyet végül így használt el. Amint így ment előre egyedül, szinte nőni látszott, míg mögötte lassan gördült a borona, hogy betemesse a magot. Két ló volt befogva, amelyet egy ostoros ösztökélt szabályos, hosszú csapásokkal pattogtatva ostorát a fülük mellett. Az a kis földdarab, alig ötven árnyi, amelyet Cornaillesnak neveztek, olyan jelentéktelen volt, hogy Hourdequin úr, a Borderie-tanya gazdája, nem akarta odaküldeni a vetőgépet, amely másutt volt elfoglalva. Jánossal, aki délről északra járta be a földet, éppen szemben voltak a tanya épületei, két kilométernyi távolságban. Amint a barázda végére ért, fölemelte a szemét, éppen kifújta magát egy pillanatig."