A gáláns Európa [antikvár]

Részlet: A háromarcú tükör. I. Egy kis szalonba vonultunk vissza, távol a bál és a lakoma zajától. Szétterítettem a kártyákat, legyezőalakba. Pearl leült velem szembe és kiválasztott tizenhárom kártyát, majd még hetet. Szép volt és nyugodt, mint valami templom. Nem tudtam róla semmit, de olyan igéző volt, hogy idővel sikerült jövendőt mondanom neki. Szóhoz se hagyott jutni s ezzel megkönnyítette dolgomat. Végül megdicsérte értelmességemet és kártyavelő-tehetségemet. - Tref hetes, utána két fekete bub : ön jobb sorsot érdemel, mint amilyenben része van. - Jó családból származom, - mondta Pearl. - A szüleim puritán lancashirei iparosok, tükör nélkül neveltek s elhitették velem, hogy csúnya vagyok. Tizenhatéves koromban odaadtam magam egy soffőrnek: szerény ajándékot adok neki, gondoltam magamban. Feleségül kellett mennem hozzá. De a férjem ivott és csak akkor feküdt a hitvesi ágyba, amikor már kóválygott a gyomra. Elváltam és a színpadra léptem.